Ifjúság

Az október 23-ai napot igencsak sokféleképpen lehet eltölteni. Elvégezhetjük az év utolsó fűnyírását, meglátogathatjuk a rokonainkat, elmehetünk szentmisére, vagy akár a helyi megemlékezésre, de pihenhetünk is egész nap. Mi mindennek a legjobb formáját választottuk idén: összegyűltünk az Urat dicsőíteni! Mindezt ráadásul nyilvánosan a Magyar Zene Háza elképesztően szép környezetében. Alapvetően egy pikniknek indult az esemény, csak az időjárás kicsit máshogy gondolta, de minket ez nem tartott vissza. Az idő előrehaladtával előkerültek a sütemények, üdítők, majd a hangszerek is. Az elején még elég félénken, majd egyre bátrabban dicsőítettük a Jóistent. Az emberek jöttek-mentek, voltak, akik tököt faragtak, kutyát sétáltattak, vagy csak éppen arra vezetett az útjuk, mi pedig ebben a mindenféle forgatagban egy kis szigetként léteztünk. Az emberek sokszor meg-megálltak, vagy csak nézni, hallgatni, de néha akár még videózni is minket. Mi pedig nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt újra látni a régi és új arcokat is. Voltak, akiket most ismertünk meg, valamint olyanok is, akikkel évek óta jól ismerjük már egymást. Igaz, elég kevesen voltunk, de most ez volt az újrakezdés, az Alap építésének kezdete. Alap: amikor egy házat építünk, először egy biztos alapot kell építenünk, ha pedig átépítjük azt a házat, akkor is legfeljebb csak az alapig bontjuk vissza az építményt. Nincs ez másképp a közösségekkel sem. Egy jó közösséget biztos alapra kell építeni, hogy jövője lehessen. A mi közösségünk alapja már hosszú évek óta alakulóban van. Igaz, néha a ,,házat” át kell építeni, mert elavult, vagy nem felel meg a jelen igényeinek, de az alap marad. Az Alap építésének pedig legkézenfekvőbb és legcélravezetőbb módja a személyes találkozás. Hisz személyes találkozások nélkül hogyan is tudnánk megismerni egymást? Reméljük, hogy erre a jövőben lesz még nagyon sok alkalmunk! Mert ,,Aki közösséget épít, az jövőt épít”.

Takács Korinna Lujza