2019.03.19.
Férfi archetípusok I.
Az alsópáhoki Szent József napok férfi konferencia keretében lehetőséget kaptam egy előadás megtartására. Fél évvel ezelőtt figyelmem megragadta egy rendkívül elszomorító adat, miszerint hazánkban a 40 év alatti férfiak 75%-nak nincs gyermeke. Hogy lehetséges ez? Hova lettek a gyereket vállaló fiatal férfiak a társadalmunkból?
A férfivé válás kérdéseit kutatva rendkívül lelkesítő és gazdag szakirodalomra bukkantam. Mind közül legmélyebben Richard Rohr: A férfi útja könyv érintett meg, melyre felépítettem előadásom. A konferencián a több, kidolgozott témából választásom a négy férfi archetípus bemutatására esett. Célom ezzel kettős volt. Egyfelől látni fogjuk, hogy a teljes férfiasság kifejlesztése nem könnyű feladat, minden korosztály számára tartalmaz kihívásokat, másfelől sok Kolping Családban van ifjúsági tagozat, ahol érdemes felhívni a fiatalok figyelmét az adott életszakaszhoz tartozó archetípus helyes kiművelésére.
Alapvetően minden szakirodalom egyet ért abban, hogy az önfeláldozó szeretetben csúcspontját elérő férfi helyett három férfitípus jellemzi világunkat. Az első a társadalmi elvárásoknak és abból adódó hazugságoknak megfelelő egyoldalú férfiak csoportja. Ilyen lehet a macsó férfi, a lelketlen, racionalista,törtető üzletember, vagy a sekélyes, túl nőies férfi. A második csoport, mely a legtöbb veszélyt jelenti, a magának élő, önző, hedonista életszemléletű férfiak, ők rabjai a techno társadalmunk által nyújtott kényelemnek és szórakozási lehetőségeknek. A harmadik, melyből igen sok van, a gyermek- férfiak, akik csak sodródnak az élettel: céltalanok, akaratgyengék, önmagukon túli cselekvésre képtelenek (többségük szenvedélybetegek, vagy végtelenül konformista). Ez tehát a kor/kórkép.
Talán sokan nem tudjuk, de alapvetően minden férfiban 4 férfi archetípus él. Az archetípusok, vagy ősképek az emberiség tudományos gondolkodása előtti korokból származó, jelen esetünkben emberről való gondolkodást, tapasztalatot összegzik, melyek a mitológiákban, regékben, vagy mesékben öltenek testet. Ezek szerint minden férfiben jelen van a harcos, a szerelemes, a király és a mágus tulajdonságai. Előadásom Rohr segítségével igyekezett kibontani a négy karakter legfőbb jellemzőjét, alkalmazva Kolping egyes életszakaszira.
Ebben a számban az előadásom első felét közlöm.
Első lépés a harcos, a küzdelmes én felfedezése.
A harcos folyamatosan ott él minden férfiban, de talán leginkább a kamaszkorban szembesülünk vele először. A harcos énünknek célra van szüksége. Olyan célokra, mely jelenlegi helyzetén túl mutató, mely áldozatot, cselekvést, kitartást és bátorságot követel. Könnyen belátható, hogy kevés világos célt mutat fel a mai világunk. Boldogok azok a kamaszok, akik képesek jó célokat találni. A jól küzdő kamaszok igyekeznek sokféle módon kipróbálni magukat, tapasztalatot gyűjteni saját fizikai és szellemi határaikról. Természetes érdeklődésük képessé teszi őket a lelkesedésre. A harcos énünknek szüksége van ellenségre, melyet nem megsemmisíteni akar, hanem legyőzni. Ez lehet egy fizikai ellenfél, sporttárs, akit csak felkészülten, koncentráltan lehet legyőzni. A sport a háború szakralizált változata melyben igazából a küzdelem megtapasztalása a fontos, önmagunk legyőzése. A sport megtanít a másik tiszteletére is, mely a harcos alapjelleméhez tartozik. A kamasz legfőbb ellensége önmaga, melyet újra és újra le kell győznie. Az ellenfél lehet persze egy eszme, vagy társadalmi probléma is mely ellen érdemes küzdeni A bennünk élő harcos küzd egy lányért is, akit szeretni , védelmezni akar. Először kamasz korunkban lelkesedünk önmagunkon kívüli dolgokért.
A jó harcos az igazságért küzd, melyhez kitartásra és bátorságra, valamint önfegyelemre van szüksége. A bennünk élő harcosnak van érzéke a határaink, lehetőségeink ismeretére, felfedezésére. Ez az énünk helyez el minket a társadalomban és értelmezi a törvényeket. Általa védelmezzük a gyengét és hozunk áldozatot. A harcos énünk segít elviselni a fájdalmat, a nehézségeket, a kudarcokat és félelmet. Neki köszönhetjük, hogy a kudarcok ellenére újra talpra tudunk állni, képesek vagyunk újra kezdeni. Ő ad nekünk tartást és képességet az önismeretre.
A felsoroltak jól példázzák mennyire fontos a kamaszkorú ifjakkal felfedeztetni és kiműveltetni a jó harcos énjüket, hiszen döntéseikhez és cselekvéseikhez elengedhetetlen. Minden harcosnak szüksége van egy királyra, akit szolgálhat. Kamasz korunk nem véletlenül az önálló hitre ébredés időszaka. Nagy kegyelem az olyan közösség, vagy személy, amely a kamasszal felfedezteti Krisztus királyi mivoltát, helyes viszonyt épít ki az égi és földi hatalomhoz. Ez a harcos énünk lesz képes a család és szeretteink védelmezésében. Ő neki köszönhető a hűségünk megtartása, és az áldozatvállalás. Segítségével hozunk, akár szenvedéssel járó döntéseket, segít megélni a kudarcból járó nehézségeket.
Előadásommal felhívtam figyelmet arra is mi történik az ifjúval, vagy akár a felnőtt férfival (pasi) ha nem fejleszti ki a benne lakozó harcost. Az ilyen gyermek-férfiak a modern puhányok, az antiharcosok. Számukra nincs fókusz, nincs feladat, nincs cél. Sodródó, céltalan személyiségek A kényelmesség iránti vágyukat erősítik. Önmagukért élnek, nem vállnak kockázatot, fáradságot, küzdelmet. Nincs készségük az önként vállat szenvedésre. Többségük szenvedély beteg (alkohol, drog, játék). Lusták, halogatják a cselekvést. Mivel nem edzették és próbálták ki magukat, ezért rossz az önismeretük. Másokat okolnak a sikertelenségükkel, a környezetüket, a körülményeket, a helyzetüket. Mivel igazán nem ismerték meg határaikat, nem tudják mire képesek, ezért a kevés tapasztalatuknak köszönhetően alapvetően egyfajta válaszra képesek, emiatt ostobák és mivel nem látják jól tetteik következményét veszélyesek is. Az emberi érzelmeket gyengeségnek tartják, mivel az érzelmeken bánni nem egyszerű dolog, egyszerűbb mindig azonos választ adni. Sok esetben rossz királyt szolgálnak (pénzt, hatalmat, szexet).
A szerelemes, azaz énünk aki élni szeret.
Minden érzés, melyet az élethez kötünk a szerelmes énünkhöz tapad. A gyermek énünk uralkodója. A jó gyerekkor azt erősíti bennünk, hogy szép és gazdag ez a világ. Jó benne élnünk. Számtalan lehetőséget kínál, és ezekkel lehet élni. Élvezni lehet a létezést és közbe nem kell unatkoznunk. Igaz kevésbé szerencsés embereknek pont az ellenkezőjét is felkínálja, ezért végtelenül fontos a gyermekéveink tapasztalata. A szerelmes énünk tud vétkezni, az életért átlép határokat. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nagy szüksége van a harcosra, aki a helyes célokkal jó irányba vezeti. Alapvetően neki köszönhetjük, hogy nyílt szívűek vagyunk. A szeretet, ragaszkodás a ráhagyatkozás olyan irányultsága a szerelmes énünknek,melynek megőrzése a gyerekkor után is fontos az istenkeresésben. Ő tudja értelmezni a szabadságot. Ez az énünk törődik önmagunkkal, neki köszönhető, hogy újra és újra képesek vagyunk megújulni. Képes kockáztatni a több jobb reményében. Ilyen kockázat a20-30 év közötti házasodás is. Ez az énünk a legszabadabb.
Fontos hangsúlyozni, hogy élnünk kell a szerelmest, nem kifejleszteni. Ő miatta tudjuk, hogy az élet öröm és fájdalom. Egyfajta művész, az odaadás és szeretet művésze. Szimbóluma a kert és a csók. A kert a termetet világ szépségének helye, a csók az abban való élet élvezete. A szerelmes énünk tudja mi a szexualitás. Ő vonz és vonzódik. Ő tud mit kezdeni a természettel, és a művészettel.
A szerelmes énünk eltorzulhat ennek eredménye az élvhajhász hedonista.
A rosszul élt szerelmes énünk a fizikai életre koncentrál. Azt élvezni, habzsolni akarja. Ennek érdekében gyakran vétkezik. A kapcsolatban, lehetőségben, dolgokban leginkább a gyönyört, kielégülést keresi. Saját érzékei rabja. Elsősorban magával törődik, egoista. Számára fontos a test kultusza (foglakozik magával) gyúr, szépítkezik, külsőségekre ad. Az életszeretet helyet az életélvezetre koncentrál, ezért erős élményeket keres (extrém sportok, harsogó filmek stb.) A jelenben él, ezért számára fontos a gyors örömszerzés. Erős benne a birtoklási vágy. Sokszor válik szenvedélybeteggé. Ha lecsupaszítjuk, akkor fogyasztói társadalmunk ideális alanya az egyoldalú hedonista –szerelmes férfi. Sok fiatallal találkozunk, akire igazak a felsorolt állítások, de a felnőtt férfiak között is sokan vannak. Nem csoda, hogy minden második házasság válással végződik, melynek 75%-át a nők kezdeményezik.
Fontos tehát, hogy milyen irányba fejlesztjük harcos és szerelmes énünket. Mindkettőt sőt a többit is folyamatosan fejlesztenünk kell. Az egyoldalú férfi sekélyes és az áhított cél az önfeláldozó szeretet elérésére alkalmatlan.
Folytatjuk
Hadobás Zoltán (Egri Kolping Család elnöke).